Aranytoll pályázat

Különvélemény

Majszolnál valami egészségeset olvasás közben?

Aranycsillogás - Koktél Ruha Kecskemét

M. Péter írása - Történet a boldogságról

2008.04.14. 00:28 :: Aranytoll

                                   

 

 A történet és szereplői mind-mind az élet szülöttei. A valósággal való bármiféle egybeesés törvényszerű.


Írni akarok.  Fogom a tollat, nézem a papírt.
 
 
Eszembe jut. 
Nevetett.
Fogom a tollat, nézem a papírt.
Könnyek. Az enyémek. A könnyek az enyémek. Fogom a tollat, nézem a papírt.
Boldog volt. Velem. Velem a könnyek. Fogom a tollat, nézem a papírt.
Tó. A vízcseppek a felejthetetlenségbe fényképezték mosolyát. Most a vízcseppek...
könnyek.
Legalább a hangját, ahogyan énekelt, legalább azt hadd írjam le.
Fogom a tollat, nézem a papírt.
Üres. Reszket a kezem. Fogom a tollat. Üres a kezem.
Szeretem. Könnyek. A cseppeken újból és újból átvillan mosolya. Eszembe jut. Fogom a tollat, fogom a tollat, fogom a tollat. Nem eresztem, fogom. Nézem a mosolyát. Nem eresztem.
írok. Fogom a tollat, nézem a papírt.
Beláthatod, ha nem pontosan rád van szüksége, akkor csak azért van veled mert még
nem talált jobbat.
Elengednéd...
Még figyeled egy kicsit miként halad át rajtad anélkül, hogy akár csak egy kicsit is megtörnéd langyos lendületét Utána nézel. Lassan eltűnik.
Ha mégis kitartasz, talán sikerül kicsikarnod még egy kis harcot vele.

Először megküzdöttetek magatokkal egymásért, azután egymással önmagatokért Az eredmény két halott.

Fájdalom fáj dalomban.
Utálni akarlak, amiért rám mutattál a tömegben.
Gyűlölni szeretnélek, amiért ezt találomra tetted.
Nem hozzám jöttél, csak megtörtént veled.
Veled és velem, de semmi sem velünk.
Hová lettél infantilis önzésem szülőanyja te?
Megmutattad, hogy én is vagyok, és most már tudom, egyedül.
Ez is csak egy oldal, a többi préseli.
Gyűlöllek, amiért megmutattad azt a szót, ami átvezetne a következőre -nekem mégis itt kell befejeznem.

Még a TV- ből is megtudhatod az igazat, figyeld a reklámokat, reklámozd magad!


Te
Szeretlek!
TV
Tegyék meg tétjeiket!
Lány
Tudod, hogy ez az élethez nem elég-
TV
Asszonyom, ön milyen mosóport használ?
Te
Minden meg lesz majd, csak szeress!
TV
Piros, páros.
Lány
Elsősorban harcostársra, segítségre, egzisztenciára van

szükségem.
TV
Három hatás egy helyen!
Te
Ottó?
TV
Ez az új fajta...
Lány
Ne hülyéskedj!
TV
Folt? - nincs!
Te
Hát akkor?
TV
...az élvonal.
Lány
De te mindig a fellegekben jársz.
TV
Egy biztonságosabb érzés!
Te
Igen! Szépítsük meg egymás életét, és akkor a nehézségek

sorban lecsúsznak a dobogóról!
TV
Otthonába hozza a világot.
Lány
Hülye, hülye, hülye...
TV
Vonja le a konzekvenciákat és mondjon le!
Te
Nézd, én tényleg szeretlek.
TV
Az ön bankja.
Lány
Úgy látom, te már sohasem fogsz megérteni. Reálisabban kell

nézni az életet.
TV
Ahol a pénze jobban kamatozik.
Te
Meddő vita...
TV
Műsorismertetés.
Lány
Mert úgy viselkedsz, mint egy debil!
TV
Természet film.

Már jó ideje ott ült a nádas szélén kedvenc fűcsomóján. A tűző nap szikrát vetett hátán, testét átjárta a meleg.
Béka Ő, s egész télen erről álmodott, most tehát hálás szívvel, boldogan hunyorgott az ég felé.
Úgy érezte, nincs az- az erő, mely ezen élvezet feladására kényszerítené.
A következő néhány órában hagyta, hogy a nyugalom bódító zsibbadással uralkodjon
lényén.
A változás hirtelen történt, mégsem avval a brutális erőszakkal, ami a halál sajátja
általában, hanem finoman, szinte fokról fokra, megadva a tiszteletet az életnek.
Persze az is lehet, csak a béka eszmélt lassan.
Annyi bizonyos, amikor oldalra pillantott, a kígyó már ott ágaskodott.
Élete utolsó tudatos döntéséről ugrásra ránduló lábai tettek tanúbizonyságot.
A lendület azonban még csírájában elhalt, ahogyan a rémület acélhálója is lefoszlott
agyáról.
Csak nézte-nézte a kígyót, hagyta, hogy a jeges tekintet magába marja az övét. Amint fokozatosan átengedte akaratát a nálánál nagyobb és erősebb tudatnak, egy egészen új világ kelt életre zsibbadt idegpályáin. Lenyűgöző, legyőzhetetlen, isteni lénnyel találta szemben magát Valaki, aki uralkodik és ítélkezik. Érezte, feltétel nélkül szolgálnia kell. Nincs lény, aki nem hajtana fejet előtte. Boldog volt mint a kutya, amelyik megtalálja gazdáját. Állt csak és gyönyörködött a tekintetben, amelyben ott szikrázott a halál, az erősebb uralkodásának megkérdőjelezhetetlen, abszolút joga.
Alig egy pillanattal később furcsa félelem taposott helyet a béka tudatában.
Mi van, ha nem kellek neki? Hiszen én olyan gyenge és csúnya vagyok.
Mit tegyek, hogy ne legyek kitaszított? Lassan felfújta magát és táncolni kezdett. Táncolt hogy tetsszen, táncolt boldogan. Még akkor is, amikor már nem élt.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://aranytoll.blog.hu/api/trackback/id/tr11424464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Qibro 2008.05.28. 18:09:46

Szerintem ez egy nagyszerű mű, érdekes és elgondolkodtató. Többszöri olvasás után újra és újra találok benne újdonságot.