Aranytoll pályázat

Különvélemény

Majszolnál valami egészségeset olvasás közben?

Aranycsillogás - Koktél Ruha Kecskemét

Szalay Sándor: A szárnyak működtek

2008.04.15. 21:03 :: Aranytoll

 
 
A szakállas férfi megpróbálta becsukni az ajtót, de a nyurga gyorsabb volt, a lábfejét a résbe csúsztatta.
  • Ezt nevezhetjük hűvös fogadtatásnak. Be sem invitálsz?
  • Ha nem muszáj, akkor nem.
  • Azt hiszem, muszáj lesz. Ha kell, egész éjszaka itt állok. Tudod, hogy megteszem.
  • Tudom – mondta a szakállas férfi, és beengedte a kései látogatót.
  • Így mindjárt más – a nyurga csuromvizes esőkabátját a kanapéra hajította.
  • Ne dobáld szét a holmidat – mondta a házigazda, és a kabátot a padlóra lökte.
  • Lazulj el egy kicsit – válaszolta a másik, és lehuppant a fotelbe.
  • Ez az én tévénéző fotelom – a szakállas a vendége fölé tornyosult.
  • Gratulálok, igazán ronda darab.
  • Mondd gyorsan, mit akarsz, aztán eridj tovább.
  • Hát nem látogathatok meg egy öreg cimborát?
  • Mi nem vagyunk barátok.
  • Ezt minden alkalommal eljátszuk.
A nyurga megvakarta a fejét.
  • Mikor romlott meg ennyire a kapcsolatunk? – kérdezte.
  • Tudod te azt jól.
  • Nem adnál mégis valami támpontot?
A szakállas akkora lendülettel rúgta állcsúcson a nyurgát, hogy az a fotellal együtt hanyatt borult. Néhány másodpercig nem adott életjelt. Aztán feltápászkodott, és a lábaira küzdötte az első pillantásra könnyebbnek tűnő fotelt is.
  • Miből van ez? Ozmiumból? – zsörtölődött. Ajkától az álláig vékony vércsík futott.
  • Megölted a fiam.
  • Bocs az állólámpáért. Nem akartam összetörtni, csak ahogy felborítottam az éjjeliszekrényt…
  • Ez elég jó támpontnak?
A vendég letörölte a vért, és leült a fotelbe.
  • Tényleg ennyi évszázad után kell visszakanyarodnunk erre a témára?
  • Kérsz még egyet?
  • Nem, hagyd. Egyelőre elég lesz.
  • Kiköpöd végre, miért jöttél?
  • A fiad halála nem az én hibám volt. Senkinek se a hibája. Csak szerencsétlen baleset.
  • Kapd be, Hermész.
A nyurga hátrahőkölt.
  • Mióta szétszéledt a család, nem szólítottak így. Idegenül hangzik.
A szakállas leült a kanapéra.
  • Még csak azt sem mondhatod, hogy a projekt megbukott – Hermész előrehajolt a fotelban. – A szárnyak működtek.
  • Kérdezd erről a fiam.
  • A szárnyak működtek. Megszöktél, nem? És nézd meg! 1949-et írunk, és ma már az emberek minden nap repülnek. Utaznak, szállítanak, háborúznak a levegőben. Ha így megy, nemsokára eljutnak a Holdra! Mindez azokkal a szárnyakkal kezdődött! Te is tudod.
  • Nem emlékszem, hogy felhívtad volna a figyelmem a Napra.
  • Talán valóban kimaradt a használati utasításból. Akkoriban sok dolog volt a világgal. Azt sem tudtam, hol áll a fejem.
  • Szomorúan hallom, mennyit melóztál.
  • Ha akkor Minósz elé állsz a találmánnyal, a fiaddal együtt gazdag életet élhettetek volna. De te meg akartál szökni.
  • Az ember már csak ilyen.
  • Daidalosz, Daidalosz – a vendég ismét kényelmesen hátradőlt. – Vagy… Hogy is nevezed magad mostanában?
  • Gilmore T. Schjeldahl.
  • Ja. Hülye név.
  • Kösz.
  • Szóval, amit mondani akarok, az, hogy még mindig ellenségként kezelsz. A jó öreg beidegződések! Az istenek csak játszanak az emberekkel. A szagomtól is hánynod kell, nemigaz?
A szakállas nem válaszolt.
  • Én már nem vagyok isten. A keresztények egyistene rendesen befűtött a családi vállalkozásnak. Csak a kreativitásom maradt.
  • Hoztál valamit, vagy tényleg csak a szád akarod tépni?
  • Nem jövök csak azért ide, hogy a fiadról társalogjak veled. De a legújabb mesterművem témába vág.
Hermész a zsebében kotorászott, majd büszkén felmutatott egy papír tárgyat.
  • Egy hányózacskó? Ezt már feltalálta más. Viszlát, Hermész.
  • De nem ezt a hányózacskót! Figyeld csak! Műanyag bevonat az éleken! Nem folyik ki a cuccos, érted?
  • Vidd innen a francba – legyintett Daidalosz.
  • Mi a probléma, öreg barátom?
  • Hogy megadtam neked a címem.
  • Te az örök feltaláló vagy, én meg a feltalálók istene. Voltam. Nem tehetek róla, hogy továbbra is remek ötleteim támadnak.
  • Remek ötleteid.
  • Ha nem valósítom meg őket, felrobbanok. Régen is így volt. A helyzet nem változott olyan sokat, mint gondolnád. Ma is szerencsésebb, ha egy ember vezeti rá a többit, hogy mi lenne jó nekik. Ha kiállnék a térre, hogy plasztik bevonatos hányózacskó, kiröhögnének. De téged hülyére fognak fizetni a jogokért. Tuti balhé. Nincs benne hiba.
  • Annak idején valami hasonlót mondtál a szárnyakról.
  • Igaz. Az az egyik első projektem volt. A fegyverek és a kerék után azt hittem nem tudok hibázni. Belátom. De azóta nem kárpótoltalak eléggé? Olyan találmányokat adtam neked, mint a fűrész, a fejsze vagy a fúró. Megtanítottalak a fafaragásra. És te készítetted az első „élő” szobrokat.
  • Ez mind igaz – mondta Daidalosz. – De egy hányózacskó, műanyag élekkel. Nem is tudom…
  • Szerencsésebb, ha egészségügyi zacskónak nevezed. Később kifejleszthetsz egy fajtát terhes nőknek is. Tudod, mit? Itt hagyom az éjjeliszekrényen. Rendben? Gondolkozz rajta, és ha megtetszik az ötlet, vidd el a találmányi hivatalba. Hallgasd meg, ők mit szólnak hozzá – mondta az existen, és a zacskót a szekrényre tette. – Imádni fogják.
Daidalosz hallotta, ahogy Hermész becsukja maga mögött az ajtót. Az egészségügyi zacskót nézte, a műanyag élekkel, és a kétségei egyre töpörödtek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranytoll.blog.hu/api/trackback/id/tr44427269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.