Ragyogó napsütés köszöntötte aznap is a tájat. A tavaszi levegőtől bódult pillangók lelkesen repdesték körül a réten átvágó Bimbót, a tehenet. Víg dalolását tovavitte a lágy szellő, s épp távoli nagynénje körül jártak a gondolatai, mikor meglátott egy feszengve álldogáló idegen tehenet.
-
Jó napot! Gondoltam eljövök bemutatkozni. Bizonyára új itt, nemde? Bimbó lennék, tisztelettel, innét a szomszéd tanyáról. Járt már arra? Ha még nem, nézzen el felénk, szívesen látnánk, esetleg...
-
What are you talking about, please? - hördült fel az ismeretlen.
-
... Kérem? Ó, hát maga külföldi! Mindjárt világos... B I M B Ó lennék! Itteni! Honnét tetszett jönni, melyik országból?
-
... Ország? Bahh! Kérem, nem látja a csillagokat az oldalamon? Melyik iskolába járt maga?
-
Ó. Csillagország biztos messze van... Iskola? Jártam én kérem mindenfelé. A gazdám, tudja, a János, megbecsült ember, sokat szomszédolunk. Maga is átjöhetne egyszer... vagyunk egy páran ... lássuk csak, ott van a baromfiudvar, a kakas vezetésével, látnia kéne, milyen peckesen járkál, aztán ott vannak a disznóék, meg a nyulak.. Egyik nap a Lajos, a bika, jól megtermett férfiú, úgy megkergette a gazdát, hogy az kínjában a szénásszekérbe ugrott.... az volt ám a jó hecc... látnia kellett volna. Dőltünk a röhögéstől. Megkérdezhetem, hogy a magácska gazdája kicsoda? Sokan vannak arrafelé?
-
Nekem nincsen gazdám. Sorozatszámom van. Én vagyok az első a ZH-23-XW fejlesztésből. Egy egész team dolgozott a terveken, míg megteremtettek. Nevem: 1- ZH-23-XW, már ha érti, mire gondolok. Bár kétlem.
-
Ez érdekes... Egyik nagynéném állítólag ismerte a betűket, de engem sajnos még nem vittek arrafelé. Itt születtem a tanyán. Magácska hová valósi? Mi szél hozta erre? Bár megértem, ha itt szándékozik letelepedni, ilyen gyönyörű mezőket máshol biztos nem talál, és a levegő, na hallja...!
-
Na, maga se kapott chipet kergemarhakór ellen... nem látja? Én nem fogok itt letelepedni. A kamion, ami a szériánkat szállította, elektromos hiba miatt karambolozott. A csipogóm jelzi a tervezőnek, hol vagyok, és hamarosan a célterületre szállítanak. Egyébként sem tudom hasznosan tölteni az időm a Tej-Net chat nélkül.
-
Kergemarhakór? Azt hiszem, hallottam már róla, a másik nagynéném, tudja, sokat betegeskedik mostanában. A veséje szegénynek, tudja... Hiába, már ő se a régi. Jobban kéne vigyáznia arra, mit eszik. Tényleg, nem éhes? Tudok egy fain mezőt innét nem messze, gazdag a fű, és néhány...
-
Látom már, mitől ekkora techén maga!- vág közbe 1- ZH-23-XW. A szemét is a beszélő egységében hordja? Maga, még legel, igen. Sajnálom is érte. Táplálásomat biomassza tápadagoló csatlakozómon keresztül végzik, az amúgy is globálisan fogyó fű miatt. Nincs szükségem a maga rétjére, pláne nem ezekre a színes, repkedő részecskehalmazokra.
-
A lepkéket tetszik gondolni? Szerintem szépek. De engedje meg a kérdést: mennyi tejet ad egy nap? Már így fű nélkül, gondolom, nehéz lehet...
-
Kissé le van maradva, nem gondolja? Már ne vegye sértésnek... Kiváló pneu-mechanikai multi-interfész berendezéssel szereltek fel, így a tejelőállítás aligha okoz problémát. Büszkén mondhatom, hogy ez a fejlesztés a hím egyedek közreműködését is kiküszöböli.
-
...
-
Most mit grimaszol? Talán sajnál?! Maga, engem? Még jó, hogy rekeszizomra sincs szükségem... Talán azt hiszi, az elavult felszerelésével, meg a ... lepkéivel többre viszi nálam?!
-
Döntsön a sors... - dünnyögte egy kotnyeles szúnyog, és tovarepült.
Különvélemény